Prémium pamut jersey, Téli Mesék

A virgonc-réti kerek erdőn végre elállt a hóesés. Ez volt az első nap, hogy nem havazott. Az öreg tölgyfák ágai roskadoztak a hótól. Télanyó milliónyi hópehelyből sűrű csipkét horgolt a tájra. A Nap megdörzsölte, majd lassan kinyitotta a szemét. Fény árasztotta el az erdőt. A fehér hópaplan szikrákat szórt a reggeli napsütésben.

Mókusmama éppen a reggeli kakaót főzte a Tölgyfa odú 2. szám alatt. A forró gőz néhol megolvasztotta az ablaküveg jégvirágait. Kint hosszú, kecses jégcsapok lógtak az ablakpárkányról.

Mókusmama kezében egyszer csak megállt a kanál. Az erdő szélén, a távolban nagy sürgés-forgásra lett figyelmes. Napok óta egy lélek sem járt errefelé, most meg egymás után jelentek meg az állatok. Először Vaddisznó Bertalan tűnt fel, aki a sok ízletes őszi makktól télire igencsak kigömbölyödött. Rövid lábaival viccesen bukdácsolt a hóbuckák között. Mögötte Szarvas Szerafin lépegetett. Agancsa állandóan beleakadt a hó súlyától megereszkedett faágakba. Varjú Vilmosnak könnyebb dolga akadt, egyszerűen csak átrepült az öreg tölgyes fái felett. Mindenki az erdő széli mező felé igyekezett.

– Mi történik itt? – morfondírozott magában Mókusmama. ű

Éppen a frissensült mogyorólepényt szeletelte fel a vasárnapi reggelihez, amikor Cinke Miri, a szomszédasszonya sárga kis csőrével megkocogtatta az ablak jégvirágos üvegét.

Mókusmama kinyitotta az ablakot.

– Jaj, kedves szomszédasszony milyen csodás napra virradtunk! Talán még nem is hallotta a jó hírt! Elállt a hóesés, ma reggel végre megnyithatjuk a jégpályát! – mondta izgatottan a kis cinke.

– Ezért van hát ez a nagy mozgolódás! – ámuldozott Mókus mama.

– Persze, persze! Mindenki a Virgonc-rétre siet. Senki se akar lemaradni erről a nagyszerű mulatságról! Meglátja, csodás szórakozás lesz! No, én rohanok is! Még a korcsolyacipőmért haza kell ugranom – kacsintott rá cinkosan a mókusasszonyságra. Aztán huss, már fel is röppent a magasba.

Mókusmama családja a világért se hagyta volna ki ezt a pompás mulatságot. Mókuspapa és a két lurkó, Berci és Marci a finom mogyorólepényes reggeli után gyorsan meleg bundát öltöttek, a fejükre puha sapkát húztak. A csípős hideg ugyanis nem tesz jót az érzékeny mókusfüleknek! Már csak a korcsolyacipőket kellett a vállukra csapni, és indulhattak is.

Mókuspapa ment elöl, ő törte az utat a hórengetegben. Berci és Marci útközben többször meghemperedett a hóban. Egyre izgatottabbak lettek, ahogy közeledtek a cél felé.

Végre kiértek a Virgonc-rétre. Nyaranta itt mindig nagy a zaj. A kicsik kedvenc helye a kis tó. Lehet benne pancsolni, labdázni, ugrálni. Egyszóval mindent, ami egy kis állatgyerek számára a legfontosabb.

A tavacska már régen befagyott, tükörsima jégpáncél borította. A szorgos kis állatok alaposan megtisztították a felszínét a fehér hótakarótól, hogy mindenki kedvére csúszkálhasson, korcsolyázhasson rajta. A szülők színes lampionokat aggattak a tó körüli bokrokra, hogy este is lehessen használni a pályát.

Róka Roland és kedves felesége egy gesztenyesütőt is felállított a tóparton. Az első ropogós gesztenyeszemek már a tűzhely lapján pirosodtak. Mókusmama piros termoszokban forró teát és kakaót hozott.

Berci és Marci a többiekkel együtt boldogan vette birtokba a jégpályát.

A sok kipirult arcú állatgyerek még akkor is önfeledten korcsolyázott, amikor a Hold sárga koszorút font az erdő fölé, és már csak a lampionok fénye világította meg a jeget.

Forrás: https://meseles.hu/mese/laczik-pinter-edit-a-jegpalya/