Mintás pamutvászon, erdő tündér

Luna ma este először lehetett a csillagok tündére. Türelmetlenül várta, hogy besötétedjen. Hamarosan megtisztogathatja a csillagokat.

Nagyon figyelt az útra. Nehogy első este eltévedjen! Még egyszer le kell kanyarodni, aztán már oda is ér a csillagok földjére.

– Jó estét, kedves csillagok! – kiáltotta.

Aztán a legnagyobb csillag csücskére akasztotta a vödrét, belemártotta a szivacsát a vízbe, és nekilátott a munkának. Egyáltalán nem volt könnyű, mert a csillag csikis volt. Minden érintésre kuncogott és megrándult.

Valaki megkocogtatta Luna vállát. Luna megfordult. Egy üstökös lebegett előtte.

– Jó estét – köszönt. – Kisuvickolnál kivételesen engem is?

– Egyáltalán nem látszol piszkosnak – mondta Luna. – De gyorsan leporollak.

– Köszönöm – mondta az üstökös. – Kérlek, a csillagomat is! Ülj csak fel rám! Luna felmászott az üstökösre. De alighogy felült rá, az meglódult vele. Luna az egyik ágába kapaszkodott.

– Hé! Mit művelsz?

Egyre távolodtak Luna csillagaitól.

– Hahó! Nekem ki kell fényesítenem a csillagokat! – kiáltotta Luna, de az üstökös nem figyelt rá.

– Jártál már ilyen messze a világűrben? – kérdezte, és továbbszáguldott.

– Most rögtön vigyél vissza! – kiáltotta Luna.

Azon gondolkodott, leugorjon-e. De az üstökös annyira gyors volt, és Luna kicsit kíváncsi is volt, mi a célja. Épp a Hold körül suhantak. Tényleg rájuk kacsintott a Hold? Luna visszaintett. Repültek egy ráadáskört, és továbbszáguldottak. Piros, kék, zöld színű bolygók mellett húztak el.

– Milyen szép itt minden! – ámult Luna.

Az üstökös elvegyült egy csapat cikázó meteor között, csillagról csillagra ugrált. Ez meg mi? Zöld emberkék repkednek? Luna megdörzsölte a szemét, de zsupsz, már el is repültek mellettük. Egyre távolabb és távolabb vágtáztak a világűrben, aztán az üstökös lassulni kezdett.

– Tetszett?

– Igen! Szuper volt! Kicsit mehetünk még kijjebb? Kérlek…

Az üstökös felnevetett.

– Talán egy másik éjszaka.

Luna körülnézett. Hiszen visszaértek az ő csillagaihoz! Nem is voltak egyedül, minden éjszakai tündér odagyűlt.

Ó, jaj, most aztán biztos leszidják, amiért inkább a világűrben kóborolt, ahelyett hogy a csillagait pucolta volna. Még a szivacsot is elvesztette valahol. Luna lógó orral mászott le az üstökösről.

– Üdv, Csillagtündér Luna! – kiáltottak a tündérek.

Luna felnézett. Mi az? Nem is veszekednek vele!

Épp ellenkezőleg. Minden tündér tapsolt, néhányan színes italokkal teli poharakat osztogattak, sok száz szentjánosbogár zúgott és villogott körülöttük, a csillagok fényesen csillogtak.

– Nem vagytok dühösek? – kérdezte Luna.

– Dühösek? – A csillagtündérek nevettek. – Ugyan miért? Minden új tündér tesz az első napján e gy világűrtúrát. Csak ha már megszerették a világűrt és az összes lakóját, akkor lesznek jó csillagtündérek. Ahogy te is.

– Hát persze! Szívesen elmegyek kirándulni bármikor!

A tündérek mosolyogtak.

– Majd később. Holnaptól takarítasz. Minden éjjel. És hogy legyen mivel…

Átnyújtottak egy új szivacsot Lunának.

– Köszönöm! – rikkantotta Luna.

Másnap csillogóra sikálta a csillagait. És közben a tágas világűrről álmodozott.

Forrás:https://www.pagony.hu/cikkek/luna-a-csillagtunder-3-5-8-perces-mesek-tunderekrol-es-hercegnokrol-beleolvaso-mesekonyv-ovodasoknak